Mindannyian ismerjük a fekete lyukakat a lakásban, ahová a fél pár zoknik és hasonszőrűek eltűnnek rendszeresen. Az anyag nem vész el...? Akkor nálunk disszidálnak egy párhuzamos világba. A berendezési tárgyaink, háztartási gépeink meg magánéletet élnek és egyáltalán nem természetes nekik, hogy az ON az bekapcsológomb, és én mint működtető szeretném használni. Ha elromlik valami, márpedig havonta megörvendeztet egy kis bosszankodnivaló, akkor először várni kell, nyugiban. Időt kell adni a problémának. A számítógépemnek két nap relax kell, a mosogatógép unja a szokásos programot és néha meg kell csavargatni a gombjait, viszont kicsapja a biztosítékot, ha egy időben merem használni a vasalóval, a mélyhűtő fölső rekesze meg pikkel a gesztenyepürére. A gyerekeknek, míg kicsik voltak, be lehetett adni egy csomó vicces történetet, pl. hogy a recsegő rádióban a Serci Manók laknak.
E hónapban, Húsvét szép vasárnap délutánjára egy helyes kis dugulás jutott. Pedig annyira a tökély felé haladtunk! Első saját kalács gyönyörű, gyerekek szépen és sokat esznek, sonka, vidámság, bor és vége a böjtnek... és egyszer csak szörcsögő hangok a fürdőszoba felől, majd a kádban találom az ebéd apró maradványait, morzsákkal, trutyikkal, dzsuvákkal, hajszálakkal és egyéb dns mintákkal. Első próbálkozás a zuhannyal, kruttyog a mosdó. Mosogatógép ellenőrzése, szűrőtisztítás, domesztoszozás, látszólag rend. A scrable party második fordulójánál újra földönkívüli neszek a fürdőszobából. A kádba visszatörtek az előzőek. Persze nincs lefolyótisztító folyadékom. Telefon a szomszédnak, nála rendben van e a csatornahálózat, természetesen igen, de van vegyszere. Éjszakára majd beletöltöm. Addig nyugi, várunk, hátha magától kidugul minden járat, nem kell 10 percenként ellenőrizni! Közben ezermester nagybátyám szétszereli a mosdó alatti csőrendszert és kér egy vödört a fennakadt trutymóhoz. Ami abból kijött! Egy pillanatra még megfordult bennem, hogy áttanulmányozom, mintha az egyik fülbevaló a mosdóban tűnt volna el, de győzött a perisztaltika.
Éjszakai vegyszer reggelre rontott a dolgon, a húsvéti locsolókat nem engedtük wc-re menni. A kis éjjel-nappaliban vettem egy még szuperebb és hatékonyabb vegyszert, de este már a duguláselhárító szakemberek honlapjait tanulmányoztam, ezt nem úszom meg máshogyan. Egy csomó pénz, egy-két sajnálkozó tekintet: hát nincs egy valamirevaló pasi a háznál? Nincs! A gyerek sem akar vízvezeték-szerelő lenni! Még legfeljebb Kököjszi és Bobojszáért aggódik, hogy akkor most hogy jutnak el a lefolyón a tengerhez?! Majd megküzdenek a Gubanc Fenevaddal és utána, jóóó?
Rendben, majd holnap egyeztetek időpontot az egyik ingyenesen kiszálló szakival.
Másnap reggel, muszáj zuhanyozni. Közben időközönként gumikesztű, fertőtlenítés. Nem érdekel, bedugaszolom a kádat, s majd napközben valahogy lefolyik, vagy kimerem belőle a vizet, vagy kihívja az alsó szomszéd a tűzoltókat, vagy lesz valami. Melegvíz, szappanbuborékok, hajnali kósza sugarak a csempén. Magamra tekerem a törülközőt és kihúzom a dugót. És ... kidugult. Egyszerűen mintha hegyi patakként esne a mélybe a víz. Csak álltam és néztem, ahogy a lábszáramat egyre lentebb csiklandozza a vízszint. Pár másodperc és bambán állok az üres kádban. Kész. Megjavult. Hát persze.
Az élet mehet tovább. Magyarázhatják tudományosan, hogy a nagyobb nyomás, meg minden, de csodaként is felfoghatom, valamelyik háztartásért felelős szent közbenjárt értem. Hétköznapi misztikum. És újra hétfő reggel van, és rohanunk, és iskola, és munkahely. De legalább Kököjszi és Bobojsza a tengeren eveznek.
