eszelős egy nap. rohanás. nem is hiszem, hogy vége lesz. csak egy kicsit kiszakadok most a munkanapból. csak egy kicsit kikapcsolom a táblázatokat, tervezeteket. csak pár perc a szavaknak. csak pár perc a hajdani napi egy szünetnek, ami egy szál cigarettáé volt.
nem dohányzom. nem cigifüstös a sálam. nem vesztem el az öngyújtókat. nem szégyenkezem gyengeség miatt. nincs papírsercintés, nincs vibráló-karikázó füstgomoly. nincs a szélben tovaguringázó hamu. nincs beszélgetés a semmiről és a mindenről. nincs fogmosás a céges mosdónál, nincs mentolos rágó, nincs rosszalló tekintet.
gyertek, szavak, pótoljátok, ha tudjátok, az egészségtelen levegőzést!
nem is a bulizós nagy dohányzások idéződtek fel, csak az egyetlen hétköznapi, az ebéd utáni, a kávé melletti, a semmibe bámulós. ha kimondom, hogy hiányzik... akkor se jobb, de el kell engedjelek, kis cigaretta.
