A témához illő állapotot találtam: alig négy óra alvás, reggeltől rohanás, még a Budai Gyermekkórházat is megjártuk egy röpke vérvételre, rendkívül érdekes adminisztrációs munka jutott ma, és dél felé a gyomrom kitűnő memóriájával emlékeztetett az előző esti több körös házi sörökre, melyek randiztak egy helyes kis hamburgerrel. Így, este nyolc felé felbukkannak az édes gyermekkor képei, igen, már megint, a Maci köpött és mi az ágyban landoltunk. Kiegészül mindez kellemesen elnyomott agytekervényekkel. Gyógysör.
De ne "égjen száz panasz a dalomban", mert egyik kedvenc téma a mostani. Nőnek lenni a férfiak tükrében. Mi újat írhatnék? Pontosan tudom, csak még megy az agyalás a stíluson. Óda, pamflet, századeleji sanzon, állatmese, coelho-i spiritualitás, lovagregény? Mintha értenék is bármelyikhez?!
ááh, jöjjön egy igazi free blog style!
Szuper, hogy vagytok, hogy tényleg tudtok tükröt tartani. Mert mindez megerősít, bátorít, önbizalomnövelő. Hihetetlen, hogy el tudtok fogadni, úúúgy, ahooogy vagyook, the way I am, nincs kritika, de sok-sok megerősítés. Mellettem voltatok a bajban: ha kellett, költöztettetek, ha kellett, hallgattatok, ha kellett, megvédtetek, ha kellett söröztettetek, megedzettetek, megértettetek, megebédeltettetek, mikor egy morzsát sem tudtam volna megenni. Dirib-darabra törött lelket virágzó rózsaablakká ragasztottatok. Bárcsak névszerint listázhatnék, vagy lenne annyi friss agysejtem ma este, hogy egyedi nickname-eket osztogassak szét közetetek, hogy legalább példálózni tudjak. Te voltál, akivel teledohányoztuk az irodád, mikor hallgattad a történetem, és láttad a könnyeimet egy szétszakító pillanatban. Vagy Te voltál, akivel reggel nyolcas beszélgetésben fejtettük meg a megváltás titkát. Te voltál, aki húszéves, pár perces dallamfutamot küldtél és jutalmaztál 5 kilométert. Te voltál, aki föloldoztad a bűn határait. Te voltál, akiii...ööö...pill...fiókból lista előhúz, igeeeen, Kázmééér, igen ... megértetted a női humort. Te voltál, aki rámutattál, milyen tiszta a hó. Te voltál, aki megengedted, hogy megértselek. Te mondtad négyévesen, hogy én vagyok a Te szerelmetes violád és Te adtad a megváltozhatatlan jellemet. Te pedig mindig mellettem, összekötsz a természetfölöttivel. És Te voltál, aki vagy. Most. Épp.
Ha nem jött volna még le, nekik még csak részhalmaza sem az a csapat, akik miatt gellert kapott a lelki utam, és mióta Nemecsek Ernő naggyá emelte a kisbetűt, még csak azt sem tudom használni, jajj, de nem ők méltók a Caps Lock-ra! Hanem csakis Ti, akik lestoppoltátok az írás kilencven százalékát.
Na, itt az idő, Lányok, az összekacsintásra: több bekezdést nem bír el a blog, lehet keresgélni az összefüggéseket a lájkolók és a Te voltál, aki ... kezdetű mondatok közt, én meg de nagyokat fogok vigyorogni a hétfő reggeli e mail fiókomon...
Kis cukkerek!
