csipke és fazék

Ébresztőőő! Hahó! Indulunk tovább! Jó, tudom, ez az egyik leggyakrabban használt szófordulat az elmúlt három napból, de akkor is, gyere, mutatok valamit, most fedeztem fel! Itt a motor, nézd, mi van ráírva: Gold Wing! Én is kérek feliratot: White Wings! A fehér szárnyakról pergettem le egész éjjel a sódarabkákat, csak egy kicsit kinéztem a tengerre, jó, majd jöttök ti is a nyáron! Hátkenőcs, beöltözés, gyere mááár, rád várnak a többiek, pedig nem volt gyenge a reggeli kávé, azt a hétalvós természetedet, komolyan, átaludnád a világvégét is, viszlát apartman, Auf wiedersehen, kedves horvát néni, és haladunk is a tenger mellett! Ó, ne bánd, hogy nem fürödtetek, neked ez úgyis még hideg, úgy se mész bele vízbe 25 fok alatt, inkább nézelődj! Kikötők és történelmi falak, reggeli tenger, néhány helyen már ki is települtek a strandolók, nem-nem, nem állunk meg délelőtti sörre az idegen városban, tudom, hogy ezt nagyon csíped, de hidd el, nagyon sok van még hátra, tessék jobban tanulmányozni a térképet, az észak-keleti irányt jelen esetben. Nincsenek most éles kanyarú szerpentinek, nem kell elfehéredett ujjal kapaszkodni, kattogjon a gép, nagy tenger a sziget felé tartó hajóval, kis tengeröböl, tenger a partról, tenger a hegytetőről, tengerre szálló álmok, itt hagyunk, vissza a szárazföldi szépségekhez, mert szép, de szép, látod, ugye, és minden szépség a bőrödön is érződik, a nap pirongatása, a hűs erdő borzongatása, a lágy szellő simítása, a napszemüveg szorongatása az orrnyergeden. Ja, ez utóbbi nem ehhez a kategóriához tartozik. Néha megállás, néha határ, néha benzinkút, néha kávézás, még egy szakasz Szlovénia, még több, sok, nagyon sok tekergőzés a horvát utakon, pláne, ha lezárják, és újratervezés, de csak robogunk, azt mondtam már, hogy ez a motoros túra mennyire jót tesz a limbikus kéregnek az agyban, stresszoldó többek közt, meg az egyensúlyért felelős csigának a belső fülben! Mi az, hogy nem érdekel!? Rendesen kellene tornázni, és nem lenne hátfájás, dőlj csak hátra, vedd fel a ritmust, és csodáld a világot, nem is riogatlak, milyen remek kis hét vár rád otthon. Most kell feltöltekezni energiával, nyugalommal, ez fog eszedbe jutni, majd egy korrekt  izgulós szereplésen, majd meglátod. Igen, ez még Horvátország vidéke, tedd el nyugodtan a: "mikor érünk oda?, még mennyi van hátra? és az ott vagyunk már?" kérdés-kupacot, és nem kell ezeket, "hány óra van?" kérdéssel álcázni, alig feltűnő, nem kell fészkelődni, öt óra körül van délután, nem, nem lopták el Magyarországot a földgömbről, már ki van írva a táblákra a H betű, és nem a kórházat jelzik, hű, de fáradt vagy! Nézd, mennyi boci, mind fekete-fehér, mennek haza ők is az istállóba, gyalog, igen. Na, itt is a határ, magyar földön vagyunk, Nagyatád, nem, nincs ilyenkor már vonat, nem, nincs távolsági busz, nincs kiadó szoba, megyünk haza! Energiapótló finom vacsora, egy jó kávé, búcsúzkodás, majdnem nyíl egyenesen haza. Nézd! Ott! A Balaton! Semmihez sem fogható, a legszebb, ugye? Két napja még győzködted magad a szlovén folyó mellett: de, igenis, Magyarország a legszebb! Most meg, kétség nem fér hozzá! Ezért kell menni, látni, amit csak lehet, hogy ilyen legyen a hazatérés, szeretnél még hosszasan elmélkedni, hol a te helyed, hol az otthonod, hol vannak a gyökerek, elvágyódni, biztos egy messzi földről, idegenből származtatni magad? Akkor most nézd a Balaton felett a naplementét, húzz magadra minden tartalékruhát a hátizsákból, nem fogsz fázni, egy percet sem az éjjeli hidegben, mert rád borítom a szárnyaimat, szárnyak nélkül repülni, csak ti tudtok, így.Tartom a hátad, mikor a ház előtt leszállsz a motorról, mert összecsuklik a lábad, hé, a fényképezőgépet add vissza a zsebedből! Itthon, köszönöm, Nektek! Tudja mindenki, kinek szól ez. És most szépen felteszlek a töltőre, a forró fürdő után tizenkét órás alvás következik, másnap délutánig, nekem is kell egy kis pihi, mit gondolsz?! Tudod már, milyen lemosni az út porát! Azt el lehet tüntetni a finom illatú habfürdővel, de ezt az emléket elfelejteni sohasem. Tudod, mit? Én írom meg a beszámolót, te úgy is olyan elfogult vagy, tessék...