A citrusfa levelestől ágastul, kis angyalom, hogy váljunk el egymástúl – ezt tanította nekünk másnap reggel a mama az iskolába menet, ezt énekelgettük, mert csak harminc napunk maradt a költözésig.

Az első nap beültünk a diófa alá, hogy megtervezzük azokat az élményeket, amelyek összekötnek bennünket egy életre, amikre mindig emlékezni fogunk.

A második nap együtt ismételtük a szorzótáblát a másnapi matematika témazáróra.

A harmadik nap pünkösdi rózsa szirmait préseltünk egy kis füzetbe.

A negyedik nap zsebkendőt hímeztem neki, ő meg kisasztalt faragott a babaházamba.

Az ötödik napon kosárba piros cseresznyét szedtünk, a fülünkre akasztottuk a legszebbeket, megkóstoltuk, amit madár csipegetett, megízleltük a legédesebbet.

A hatodik napon egész nap gyomorrontással feküdtünk.

A hetedik napon együtt mentünk az ünnepi templomba, és pontosan tudtuk, miért imádkozunk.

A nyolcadik napon az osztálykiránduláson egymás mellett ültünk a buszon.

A kilencedik napon egymás bizonyítványának gratuláltunk.

A tizedik napon elmentünk az állatkertbe, és kiválasztottuk  kedvenc állatunknak azt a szerencsétlen kis vadmalacot, aki mindig lemaradt az anyukájától.

A tizenegyedik napon megszámláltuk a fehér köveket a patak partján.

A tizenkettedik napon megnézhettük az éjjeli teliholdat.

A tizenharmadik napon megtanultunk snapszerozni.

A tizennegyedik napon Géza bácsi és Icu néni elvitt minket a Velencei – tóra, fürödtünk, lángost ettünk, és vízibicikliztünk a naplementében.

A tizenötödik napon megünnepeltük a születésnapját, igazi kerti mulattsággal, habos szamócaszörppel és csokoládétortával, együtt fújtuk a kilenc gyertyát és pontosan tudtuk, mit kívánjunk.

A tizenhatodik napon könyvtárban ültünk, hogy közös verset válasszunk.

A tizenhetedik napon eláztunk a nyári zivatarban.

A tizennyolcadik napon megtanítottam rollerezni.

A tizenkilencedik napon űrhajót építettünk, hátha fölszállhatunk a csillagokig.

A huszadik napon Mió cicát állatorvoshoz vittük, mert elütötte egy motorbicikli.

A huszonegyedik napon csak sírtunk.

A huszonkettedik napon a Halászbástyán fagyiztunk.

A huszonharmadik napon kifényesítettük a szánkó talpát, hátha télen már együtt csúszhatunk a dombról.

A huszonnegyedik napon segítettem a kis autókat dobozba rakni.

A huszonötödik napon neki adtam Misi mackót, amit a papa hozott Moszkvából, és ő nekem adta a kilencedik gyalogezred legbátrabb ólomkatonáját.

A huszonhatodik napon lefotóztak minket a műteremben.

A huszonhetedik napon fába véstük a nevünket.

A huszonnyolcadik napon mesélt a mama a jojkáról, amit a lappok írnak egymásnak, amikor magányosan kóborolnak, azt dúdolgatva hordozzák egymást a szívükben, és nem szabad egy sort sem kiragadni belőle, azt írtuk egész nap.

A huszonkilencedik napot nem akartuk, hogy vége legyen, egész nap suttogtunk, körbejártuk az utcákat, a dombokat, este a házunktól a mamájának ölben kellett hazavinni és az én mamámnak ölben kellett engem elaltatni.

A harmincadik napon hajnalban ébredtem, hallottam, ahogy Zsiga bácsi beindítja a szomszédban a Fiatot, hogy kivigye őket a repülőtérre. Pontosan tudtam, mire gondol.

 Még harminc napig a jojkámat dúdolgattam és minden nap tejbegrízt kértem vacsorára, mert az a kedvenc étele, egészen addig, míg a születésnapom után három nappal megérkezett az első levél.