A citrusfa levelestől ágastul, kis angyalom, hogy váljunk el egymástúl – ezt tanította nekünk másnap reggel a mama az iskolába menet, ezt énekelgettük, mert csak harminc napunk maradt a költözésig.
Az első nap beültünk a diófa alá, hogy megtervezzük azokat az élményeket, amelyek összekötnek bennünket egy életre, amikre mindig emlékezni fogunk.
A második nap együtt ismételtük a szorzótáblát a másnapi matematika témazáróra.
A harmadik nap pünkösdi rózsa szirmait préseltünk egy kis füzetbe.
A negyedik nap zsebkendőt hímeztem neki, ő meg kisasztalt faragott a babaházamba.
Az ötödik napon kosárba piros cseresznyét szedtünk, a fülünkre akasztottuk a legszebbeket, megkóstoltuk, amit madár csipegetett, megízleltük a legédesebbet.
A hatodik napon egész nap gyomorrontással feküdtünk.
A hetedik napon együtt mentünk az ünnepi templomba, és pontosan tudtuk, miért imádkozunk.
A nyolcadik napon az osztálykiránduláson egymás mellett ültünk a buszon.
A kilencedik napon egymás bizonyítványának gratuláltunk.
A tizedik napon elmentünk az állatkertbe, és kiválasztottuk kedvenc állatunknak azt a szerencsétlen kis vadmalacot, aki mindig lemaradt az anyukájától.
A tizenegyedik napon megszámláltuk a fehér köveket a patak partján.
A tizenkettedik napon megnézhettük az éjjeli teliholdat.
A tizenharmadik napon megtanultunk snapszerozni.
A tizennegyedik napon Géza bácsi és Icu néni elvitt minket a Velencei – tóra, fürödtünk, lángost ettünk, és vízibicikliztünk a naplementében.
A tizenötödik napon megünnepeltük a születésnapját, igazi kerti mulattsággal, habos szamócaszörppel és csokoládétortával, együtt fújtuk a kilenc gyertyát és pontosan tudtuk, mit kívánjunk.
A tizenhatodik napon könyvtárban ültünk, hogy közös verset válasszunk.
A tizenhetedik napon eláztunk a nyári zivatarban.
A tizennyolcadik napon megtanítottam rollerezni.
A tizenkilencedik napon űrhajót építettünk, hátha fölszállhatunk a csillagokig.
A huszadik napon Mió cicát állatorvoshoz vittük, mert elütötte egy motorbicikli.
A huszonegyedik napon csak sírtunk.
A huszonkettedik napon a Halászbástyán fagyiztunk.
A huszonharmadik napon kifényesítettük a szánkó talpát, hátha télen már együtt csúszhatunk a dombról.
A huszonnegyedik napon segítettem a kis autókat dobozba rakni.
A huszonötödik napon neki adtam Misi mackót, amit a papa hozott Moszkvából, és ő nekem adta a kilencedik gyalogezred legbátrabb ólomkatonáját.
A huszonhatodik napon lefotóztak minket a műteremben.
A huszonhetedik napon fába véstük a nevünket.
A huszonnyolcadik napon mesélt a mama a jojkáról, amit a lappok írnak egymásnak, amikor magányosan kóborolnak, azt dúdolgatva hordozzák egymást a szívükben, és nem szabad egy sort sem kiragadni belőle, azt írtuk egész nap.
A huszonkilencedik napot nem akartuk, hogy vége legyen, egész nap suttogtunk, körbejártuk az utcákat, a dombokat, este a házunktól a mamájának ölben kellett hazavinni és az én mamámnak ölben kellett engem elaltatni.
A harmincadik napon hajnalban ébredtem, hallottam, ahogy Zsiga bácsi beindítja a szomszédban a Fiatot, hogy kivigye őket a repülőtérre. Pontosan tudtam, mire gondol.
Még harminc napig a jojkámat dúdolgattam és minden nap tejbegrízt kértem vacsorára, mert az a kedvenc étele, egészen addig, míg a születésnapom után három nappal megérkezett az első levél.