Nemrég hallottam a rádióban, hogy kitaláltak egy vízálló jegyzetfüzetet hozzáillő tollal, amit zuhanyozás közben is lehet használni. Ez kell nekem! A legjobb gondolatok akkor tolulnak a vattával tömött reggeli fejembe, amikor az immár dugulásmentes kádamban leperegnek az első vízcseppek a hátamon némi sóhajok kíséretében. Még dolgoznak az álomképek, indulnak a felejtés útjára, vagy beköltöznek a tudatalatti régiókba, hogy egész nap finoman nyugtalanítsanak. Ma reggel azon meditáltam a félkómában, hogy milyen hülye vagyok: tavaly nyáron töltöttem be a harminckilencet, de azóta negyven évesnek mondom magam. Jó esetben hozzáteszem, hogy még pár pillanat, és megvan a negyedik iksz. Valahol készítik a célszalagot, állnak a fotósok, én meg szuper fitten átszakítom az élet fonalát.
Tényleg ezt érzem, kiváló ennyi évesen élni! Helyrerázódott az énképem, megengedhetek magamnak felejthetetlen élményeket, persze eddig is tehettem volna, de mindig kísérte egyfajta szigorú rosszallás. Magamnak magamtól. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon bírom, amikor jön a feed back: nahááááát! nem is nézel ki annyinak! Egy tízest letagadhatnál! Ilyen korán szültééééél? Nemrég együtt tölthettem egy rövid hétvégét pár huszonévessel, a második napon derült ki, hány éves is vagyok, és azt mondták: hű, meg sem kérdeztük, hogy tegezhetünk-e. Nagyon vigyorogtam rajta! Az már közhely, hogy tizennyolc évesen teljességgel elképzelhetetlen, hogy valaha leszünk olyan öregek, mint a negyvenesek.
Jönnek ezzel a béna biológiai órával, semmi bajom! Még minden kezelhető, azt sem tudom, hogy néz ki a körzeti orvosom. Igaz, ez a remek, rettenthetetlen jász génjeimnek is köszönhető. Az indulás előtti utolsó pillantásnál, ez a tükröm-tükröm felé irányult, az villant be, hogy hátha idáig valami olyan bajom volt, mint a bulimiásoknak, vagy az anorexiásoknak, hogy nem reálisan láttam a saját testalkatomat. (Most nem keserítem el a magam ezzel a gondolattal: nem lehetséges-e az, hogy az egész tök fordítva van.) Hm, egész jól nézek ki, hm! Ezzel a tudattal nyomtam a liftgombot, és sajnáltam, hogy ebbe az autómba nem szereltek a vezetőüléshez is sminktükröt.
Ma veszek egy Esküvő újságot. Csupán szakmai érdeklődésből, mert szeretnék írni a témáról. De tényleg! Semmi álmodozás tüllökről, csipkékről, ekrüről, gyöngyről, selyemről! Lányom pillanatok alatt lenyúlja, majd meg tudja ő is, miről álmodik a lány! Holdvilágos éjszakán! Nem is írok többet róla, úgy sem hisz el nekem senki semmit ez ügyben az előző három mondat után!
Reggeli autózásomat a munkahelyemre Ákos Érintője kísérte, kakaón, ahogy kell, ez nem zárja ki a tényt, hogy felnőtt, komoly nő vagyok, de annyira boldogságos volt teli torokból énekelni hozzá a szélvédőszűrte napfényben, úgy, hogy végre nem raktam hozzá gyötrő, elérhetetlen illúzióképeket, amelyek később bosszút forraltak a valósában!
Tik-tak-tik-tak: and now, ladies and gentlemen, indul a visszaszámlálás a fergeteges és megismételhetetlen betöltött negyvenig! (2 hónap 29 nap, valahogy így)
