Néha nekiállok, és súlyos homokzsákokat kötözök az álmaimra. Az álmokkal nem lehet fizetni a közértben, az álmok nem cserélik le végre a téli gumikat, nem hintőporozzák be a bárányhimlő-kiütéseket, nem utalják a közös költséget. Már a lottószámokban sem reménykednek. Csak elterelik a figyelmet a racionalitásról. A súlyok visszahúztak a fellegekből. Derékfájást kipárnázva, befészkelődve a puha paplanokba elővettem a pénztárcám, az otthoni ügyek mappát, az átutalnivalókat, kifizetnivalókat, a könyvelős naptárt, Sárgacsekk-tenger lett az ágyam, és hajrá! Vitorlabontás, kötélcsomók, viharkabát.

Én próbálom, igyekszem, figyelek, követem, számolom, beosztom, határidők - annyira utálom! Mindent bejegyzek a kis naptárba, kiadás, bevétel, lebontom napi összegre, visszaszorzom, befizetem készpénzzel a postán, átutalom neten, és eltűnik a virtuális térben, és csak várom, várom a bejegyzést, Anya: wellness hétvége, Anya: londoni kiruccanás, hogy befejezze a National Galery-t, Anya: new york-i shopping, Anya: operajegy a Scalába, Anya: az a helyes piros bőr mini hátizsák, amit oly régóta nézeget a kirakatban.

Megtanultam az otthoni könyvelést, a számok-kódok számomra utálatos kezelését, és elmaradtak a fizetési felszólítások, késedelmi kamatok, minden kifizetve, lerendezve, egyeztetve. Értékelem, nagyon is, a jó helyzetemet, nem hiányzik amúgy a new yorki, milánói, londoni beszerzés sem, tényleg, a homár, a brill, vagy a ritka műkincs. Mert van helyette más: pöttyös gyerekmosoly, saját tésztás lasagne, "szép zöld gyep" a lakás közepén szőnyegileg, család, barátok, csipke és fazék:), és igenis az álmok!. Meg az egyre több pipa a bakancslistán. És az egészség! És, hogy az összes kiadást az én saját keresetemből fedezem!

Kész is vagyok a hónappal! Homokzsákok kidobva a kosárból, felszállunk a Sárgacsekk-tengerről, a kék-zöld kockás óriás hőlégbalonnal, fel, messzire, és szembetalálkozunk az álmainkkal, átfestjük és újrafogalmazzuk, összehangoljuk egymáséival, rácsodálkozunk, mennyire szépek, még mindig.